Diákmobilitás

Beszámoló tanulóink szlovéniai tanulmányútjáról.

Erasmus, szlovéniai tanulmányút

A diákmobilitás résztvevői: A mobilitásban 10 tanulóra nyújtottunk be pályázatot. A költségek átcsoportosításával, az intézmény vezetőjének engedélyével biztosítottuk, hogy +2 fő vehessen részt a programon. Így 12 diák élvezhette az egy hetes utazást Szlovéniában, Európa Zöld Szívében.

Szervező-kísérő tanár: Milinte Beáta Emília
Kísérő tanár: Dr. Ozorai Nóra Katalin

Részvevő diákok:
Barabás Ákos 8.a
Daragó Dominik Bendegúz 7.a
Fogarasi Máté 8.a
Hadnagy Hanna 8.a
Juhász Balázs Ákos 8.a
Kruspier Barnabás 7.a
Kornhoffer Zita 7.a
Magyarosi Dorka 8.b
Nagy Nóra 7.a
Sági Rita 8.b
Számedly Hanna 7.a
Szabó Hanna Hilda 7.a 

2025.november 2. vasárnap
Vasárnap reggel 8:30-kor gyülekeztünk Kelenföld vasútállomásnál. 9:00-kor vonatra szálltunk és elutaztunk Veszprémig, ott át kellett szállnunk vonatpótló buszra, amivel egészen Zalalövőig zötykölődtünk, ahol ismét vonatra szálltunk, és meg sem álltunk Szlovéniáig, pontosabban Ljubljanáig. A vonatút hosszúnak tűnt, de viszonylag kényelmesen utaztunk, leszámítva a pótló-buszos szakaszt, mert az zsúfolt volt, kevés helyen sokan voltunk. Délután érkeztünk meg Szlovénia fővárosába, majd a pályaudvarról helyi járatos busszal utaztunk a szállásunkra, ami az One66 Hotel nevet viselte. A szálloda nagyon modern, mindennel felszerelt és tiszta volt. A szálláson megkaptuk a kártyáinkat, és mindenki elfoglalta a saját szobáját. Ezt követően elindultunk vacsorázni, a cél az volt, hogy megkóstoljuk a szlovén bureket. Ljubljana legjobb helyén ehettünk juhtúrós, pizzás vagy húsos finomságot. A hotel közösségi helyiségében még volt egy megbeszélés, ahol kísérő tanáraink elmondtak minden tudnivalót, és megbeszéltük az aznap történteket.

2025.november 3. hétfő
A bőséges reggelit a szállodában fogyasztottuk el, amit svédasztalos rendszerben szolgáltak fel. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere: pékáruk, húsok, sajtok, müzlik, gabonapelyhek, tojás, kolbászok, különböző italok, gyümölcsök, zöldségek, desszertek, palacsinta, fánk, és minden nap valamilyen süti. A reggeli után elmentünk megnézni a szlovén iskolát (Hinka Smrekar Általános Iskola), ami nagyon tiszta, modern épület, még lift is van benne. Megismerkedtünk azokkal a diákokkal és tanárokkal, akikkel együtt voltunk az egész hét alatt. Össze is barátkoztunk, első pillanatra humorosnak tűntek, jól kijöttünk velük. Először ismerkedős játékokat játszottunk, amik nagyon viccesek voltak, jól szórakoztunk, a kedvenc a „jó macska” nevű játék volt. A gyerekekkel a kommunikáció angol nyelven nagyon jól ment, könnyen meg tudtuk magunkat értetni velük. Ezután volt a várva várt nemzetek asztala, ahol egymás között megosztottuk a magyar és a szlovén édességeket. Így teli hassal mentünk be a városközpontba, ahol kincset kerestünk csapatokba osztva. Ezután a Ljubljanica folyón (ami keresztülfolyik a városon) mentünk egy hajóútra, és megnéztünk néhány érdekességet, híres partmenti épületeket, magát Ljubljanát is. Miután a szlovén gyerekek elmentek, felsétáltunk a várba, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Nem találtuk meg a kilátó teraszára vezető lépcsőt, ezért egy matek ötösért hatalmas versengés zajlott, hogy ki lesz az első, aki feljut oda. Végül Zita lett a legszemfülesebb. Este elmentünk vacsorázni a közeli Plázába, majd a másnapi szendvicsek alapanyagait kellett megvennünk a boltban. A szálláson megbeszélést tartottunk, ez így volt minden nap.

2025.november 4. kedd
Reggeli után találkoztunk a szlovén gyerekekkel az iskolában és felszálltunk egy távolsági buszra, ami nekünk volt kibérelve. Az első állomásunk messze volt, de addig gyönyörű volt a látvány: magas hegyek és szinte kristálytiszta patakok között tartott utunk. Planica arról híres, hogy itt különböző méretű síugró-sáncok vannak. Mivel van közöttük műanyaggal borított is, így láthattuk az ott folyó edzést, megnézhettük élőben az ott gyakorló sportolókat. Rengeteg lépcsőn, ami meredeken a sípálya mellett haladt, felmentünk egy kilátóba. „A tüdőm külön életet élt, mert nagyon fárasztó volt. Megszámoltam, 426 lépcsőfokot kellett megtenni, összesen 852, mivel le is jöttünk.” (Sági Rita) De az elénk táruló látvány eszméletlen volt, mindent megért. A hegyek már gyönyörű hósapkát kaptak, alattuk a fák csodaszép sárgás-barnás színekben pompáztak. Második állomásunk Kranjska Gora-ra vezetett, ahol elmentünk egy hosszú túrára egy erdőben patakok, tavak és folyók között, amiknek nagyon tiszta, világoskék volt a vize. Körbesétáltuk a tavat, ahol egy hegyikecske szobra előtt fényképezkedtünk, és kacsáztunk is a tónál. A versenyt Ákos nyerte, a közelébe sem értünk! Nagyon nyugodt és különleges élmény volt. Harmadik állomásunk a Bledi tó volt. Nagyon szép volt élőben. Tele volt kacsákkal és hattyúkkal. A tó közepén van egy félsziget és rajta egy híres templom. Ezt csak háromnegyedig tudtuk körbesétálni, hiszen tényleg hatalmas a területe. A háttérben még a havas hegyek is látszódtak. A visszaúton sokat beszélgettünk a szlovén diákokkal, kezdtük egyre inkább megismerni egymást, ráhangolódni az angol nyelvű kommunikációra. Nagyon jó ötletnek találtuk, hogy mindenhová együtt mehettünk velük, így lehetőséget kaptunk a kapcsolatok építésére. Este a hotelben vacsoráztunk, így fáradtan jó volt, hogy már nem kellett sehová menni.

2025.november 5. szerda
Ennek a napnak a hasznos tudás, információk megszerzése volt a célja. Reggeli után előadásokon vettünk részt a szlovén újrahasznosítás és a fenntartható közlekedés témákban. A városban a Turisztikai Iroda és a Polgármesteri Hivatal ezen területeivel foglalkozó szakemberei készültek fel, hogy bemutassák nekünk, miért zöld ország Szlovénia és miért zöld város Ljubljana. Sok hasznos ötletet és lehetőséget láttunk, hallottunk, amelyet a projektmunka során figyelembe tudunk venni. Egy kis szabadidőt kaptunk vásárlásra, majd Ljubljana egyik legjobb utcai pizzázójában kóstolhattuk meg az ottani finomságokat. Délután az Európa Élményközpontban ismerkedhettünk az Európai Unió történetével, tagországaival, képviselőivel. Kitöltöttünk egy kérdőívet is, az eredményét sajnos nem tudtuk meg. De nem is volt annyira fontos, hiszen már az esti programra készültünk. A szlovén diákok közül néhányan meghívtak bennünket vacsorázni a családjaikhoz, igazi meglepetés volt ez nekünk! Igazi szlovén ételeket ettünk, nagyon kedvesen és barátságosan fogadtak bennünket! Jókat beszélgettünk, nevettünk, nem is akartunk visszamenni a hotelbe.

2025.november 6. csütörtök
A korai reggeli után ismét nagy útra keltünk. Mai első célunk a Postojnai cseppkőbarlang volt, ami Európa legnagyobb ilyen típusú képződménye. Kis elektromos vonattal kellet bemenni a barlang belsejébe. Már ezalatt a 10 perc alatt is csodálatos képződményeket láttunk, olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna. Utána idegenvezetéssel egybekötött sétával fedeztük fel a barlangot, és szintén vonattal kellet megtennünk a kifelé vezető utat. A barlang hatalmas volt és varázslatosan szép! Rengeteget tanultunk a cseppkövekről és azok keletkezéséről. „Közben megtudtam azt is, hogy a cseppkő 1000 évente nő egy centimétert!” (Kornhoffer Zita) „Megnéztünk egy axolothoz nagyon hasonló állatot, ami a barlangban élt.” (Fogarasi Máté) Ezután busszal tovább mentünk a Predjama kastélyba, ami egy erődnek számít, azaz védekezésre használták. Ennek a kastélynak az volt a különlegessége, hogy az egész egy barlangba volt vájva. Érdekes volt megnézni, hogy hogyan épülhet fel egy ilyen erőd, és sokat tanultunk a történelméből. Ezután átmentünk Olaszországba megnézni azt a kikötővárost, Triesztet, amely régebben magyar volt. Ettünk pizzát és csináltunk képeket a tengerről, mesébe illő volt. Volt közöttünk olyan, aki életében először látta a tengert! Ettől a várostól nem messze volt a Miramare palota, amihez már csak este értünk oda, de így, sötétben is nagyon gyönyörű volt. Habsburg Miksa építtette, ma múzeumként üzemel, de sajnos, be már nem tudtunk menni a késői érkezés miatt.

2025.november 7. péntek
Az utolsó nap délelőtt az iskolában voltunk és a közös csoport munkát csináltuk. Négy kevert (szlovén-magyar) csapatba osztottak be minket, és a közös projektfeladatokon dolgoztunk. A fiúk Ljubljana és Budapest tömegközlekedését hasonlították össze. A nyolcadikos lányok feladata a két oktatási rendszer összehasonlítása volt, össze kellett gyűjteniük, hogy a fenntarthatóság hogyan jelenik meg a magyar és a szlovén rendszerben, milyen azonosságok és eltérések vannak. A hetedikes lányok feladata a fenntarthatóság megjelenése az emberi kapcsolatokban a saját és a szlovén iskolában. Erre gyűjtöttek példákat, kerestek hasonlóságokat. Mindezt angol nyelven kellett plakátra írni, rajzolni, majd bemutatni a többieknek. A fiúk közül néhányan a héten készült képeket próbálták egy videó formájában összerakni, de sajnos a technikai feltételek és az idő rövidsége miatt ez nem sikerült. Így az elkészült videót majd a szlovén diákok érkezésekor fogjuk bemutatni. Ezután rajzokat készítettünk a hét élményeiről ugyanezekben a csapatokban, közben sokat beszélgettünk és nevettünk, felidéztük a közösen átélt élményeket. Végül a sportolás sem maradhatott ki, egy kicsit váltóversenyeztünk az udvaron, majd a tornateremben röplabdáztunk a szlovén gyerekekkel. Aztán eljött a búcsúzkodás ideje, de nem voltunk szomorúak, hiszen nemsokára mi is vendégül láthatjuk őket egy sor budapesti élménnyel. A nap második felét a városban töltöttük, megnéztük a sárkányos hidat, megkerestük a kedvenc pizzázónkat, majd egy cukrászdában sütiztünk, fagyiztunk. Kaptunk egy kis szabadidőt ajándékokat vásárolni és elköszönni a várostól. Fura volt, hogy egy hét alatt, amióta Szlovéniában vagyunk, már simán el tudtunk igazodni a belvárosban és a sétáló utcákon. Vacsora után még várt ránk a csomagolás, el kellett pakolni a dolgainkat, amik odaúton is alig fértek be, és még a megvásárolt ajándékokat is be kellett zsúfolni a bőröndökbe.

2025.november 8. szombat
A hetedik, utolsó nap nagyon kaotikusra sikerült. Sokan megbetegedtek, lázasak lettek, rosszul érezték magukat. Hiába utaztunk kicsit kényelmesebben, ez rányomta a bélyegét mindenki hangulatára. Kelenföldön szüleink tárt karokkal vártak bennünket, azért jó volt hazaérni!

Végezetül néhány összegző gondolat:
„Összességében én nagyon élveztem, bár az elején annyit nem beszélgettünk a szlovénokkal, de minden nap egyre többet és a végére nagyon jóba lettünk. Mellékesen átlagosan minden nap megvolt a 13 000 lépés.” (Sági Rita 8.b)

„Egy hete szálltunk fel Kelenföldön még ilyen téren tapasztalatlan diákokként, most pedig sok emlékkel és élményekkel megtelve jöttünk vissza. Igazán remélem, hogy még egyszer átélhetjük közösen a többiekkel ezt az élményt, és visszatérhetünk Ljubljanába.” (Kornhoffer Zita 7.a)

„Hazaérve már rengeteg plusz tudással és élménnyel rendelkeztem.” (Fogarasi Máté 8.a)

„Én nagyon jól éreztem magam ezen az úton, szuper volt minden, nagyon sok új élményt szereztem, új barátaim lettek, érdekes volt egy kicsit belepillantani a szlovén diákok mindennapjaiba, bármikor visszamennék, ha lehetne.” (Hadnagy Hanna 8.a)

„Összességében nagyon jó volt az utazás, elmennék újra, és nagyon várom hogy a szlovének jöjjenek hozzánk.” (Magyarosi Dorka 8.b)

„Szerintem ez a program nagyon jó volt mindenkinek, a túrák nagyon jók voltak, minden jól meg volt szervezve, és én nagyon élveztem, ahogy szerintem mindenki más is.” (Számedly Hanna 7.a)

„Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem az utazáson, a programokon! Életre szóló élmény volt!” (Nagy Nóra 7.a)

„Összefoglalva én nagyon élveztem az Erasmus programot.” (Szabó Hanna Hilda 7.a)

Kornhoffer Zita verse:

Csupán egy mondattal is le tudnám írni az egészet,
nagyon jó volt és nagyon tetszett.
A szlovén gyerekek segítőkészek,
barátságosak és nagyon kedvesek.
Bár angoltudásunk nem volt semmi,
mégis megértettük a másikat, egymásra sem kellett nézni.
Sok szép helyen voltunk, csak ámultunk,
és annyifelé voltunk, hogy a nap végére el is fáradtunk.
Ljubljana gyönyörű,
tiszta és sokszínű.
Élveztem nagyon és remélem,
hogy visszamenni lesz esélyem!