Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeum

1116 Budapest, Pentele utca 8.
Telefon:  06 1 208-6635

 

Albertfalva - Budapest XI. kerületének déli része - 2001-ben ünnepelte 182. születésnapját. Legöregebb iskolája 173, múzeuma pedig 21 éves lett ebben az esztendőben. Az ismertető keretében a múzeum több, mint két évtizedes munkájáról szólunk.

E sorok íróját - Beleznay Andort - 1964-ben bízták meg az albertfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatásával. Az iskola dokumentumainak áttanulmányozása során rövidesen kiderült, hogy az intézmény 1978-ban lesz 150 éves. A megünneplésre való felkészülés 1973-ban kezdődött el. Ez az időpont egybeesett Albertfalva Fő-utcájának lebontásával, az új lakótelep felépítésének kezdetével. Az iskola ezer tanulója felosztotta maga között a területet, és a lebontásra ítélt házakból mindent összegyűjtött, amit a lakók felajánlottak.

A közel öt éves gyűjtőmunka meghozta gyümölcsét, a jubileumi kiállítás nagy sikert aratott. Ezt követően felmerült a kérdés, hogy mi legyen az összegyűjtött anyaggal. Rövid tanakodás után született meg a gondolat: létesítsünk egy iskolamúzeumot és ott helyezzük el ezen értékesebbnél értékesebb tárgyakat, emlékeket. Így jött létre 1980. március 15-én - az iskola területén, a régi felvonulási épületben - a múzeum. Ezt követően pedig 1991-ben költözött mai, végleges helyére.

Az első időkben az iskola létrejöttének körülményeivel foglalkoztunk. Hamarosan kiderült, hogy az iskola első tanítójának még él az ükunokája, aki Vodicska Vencelről, az első tanítóról igen sokat tudott mesélni, sok értékes fénykép, irat volt a birtokában, melyeket rendelkezésünkre bocsátott. Az ő segítségével sikerült a Vodicska családfát is elkészíteni, mely ma már nyolc generáció adatait tartalmazza.

Megtudtuk azt is, hogy hol volt az első iskola épülete, hogyan bővítették azt az idők során, milyen létszámú, milyen összetételű volt az ifjúság. Kiderült, hogy az iskola épülete mindig kicsinek bizonyult. Így vált érthetővé, hogy miért és hogyan jöhetett létre az 1980-as évek elejére Albertfalván az ország legnagyobb iskolája, 3 épületben, 50 tanteremmel, 140 pedagógussal, 1858 tanulóval. Az sem volt véletlen, hogy 1948-ban felvehette az iskola Petőfi Sándor nevét, hiszen 1848-ig visszamenőleg köztudott volt, hogy Albertfalva lakosságának nagy része Kossuth-pártiak közé tartozott. Ez a szellemiség hatotta át a mindenkori iskola munkáját, ez kölcsönzött energiát mind a nevelőknek, mind a tanulóknak ahhoz, hogy munkájukat mindenkor magas színvonalon végezzék.

Így vált az 1828-ban létrejött iskola a további területek kutatásának forrásává, kiinduló pontjává.

 
XIX - XX.század Albertfalvája fényképeken

A múzeum megalakulásakor, 1980-ban a gyűjtemény gyakorlatilag egyetlenegy fényképet sem tartalmazott Albertfalváról. A kutatás ekkor indult meg és a gyűjtés kiterjedt az egész területre.

Nehezítette a helyzetet, hogy amikor 1973-ban elkezdődött az albertfalvi Fő utca lebontása az új lakótelep felépítése céljából, nem készült felvétel a lebontandó házakról. Közel húsz év kellett ahhoz, hogy annyi kép összegyűljön, hogy egy összefüggő anyag kerekedhessék ki belőle.

Sikerült összegyűjteni 12 képeslapot, melyet az 1900-1940 közötti időkben adtak ki Albertfalváról. Egy lelkes albertfalvi őslakos készített néhány felvételt a lebontás előtt, melyet a rendelkezésünkre bocsátott. Miután Albertfalváról a szélrózsa minden irányába elkerültek a régi lakosok, az itt maradtak ezek új lakcímét megadták, s a tanulók felkeresték őket, hogy a régi házaikról készült fényképeket elkérjék tőlük. Az összegyűlt fényképekből azonban nem lehetett "Felépíteni" a régi Fő utcát, hiszen a képek nem szemből ábrázolták az egyes házakat.

Jók voltak azonban arra, hogy felmérjük a teljes útszakaszt, elhelyezzük arra az egyes házakat, és egy grafikus művész ezek alapján már meg tudta rajzolni az utca mindkét oldalát; így e házsor elkészült kétszer öt méteres szakaszban. Az egyes házak felett, azokkal párhuzamosan pedig a mai helyzet található meg színes fényképeken, így a látogató megtudhatja, hogy 100-120 évvel ezelőtt milyen ház állt mai lakása helyén.

A további képeket egy-egy szempont alapján rendeztük, így születtek meg a következő csoportok:
- az utolsó házak a lebontás előtt,
- kereskedők a boltjuk előtt,
- ipartestületi megemlékezések,
- színjátszó csoportok,
- kulturális rendezvények,
- képeslapok Albertfalváról.

 
Alberfalva önállósága

A ráckevei uradalom, mint korona-birtok, Mária Terézia királynő sorrendben ötödik gyermeke, Mária Krisztina főhercegnő Wettin Albert Kázmér Ágost (1738-1822) szásztescheni herceggel 1766-ban kötött házassága után nászajándékként került a fiatal hercegnő birtokába. Halála után az uradalmat férje örökölte, aki királyi helytartóként tevékenykedett Magyarországon.

A ráckevei uradalom prefektusa, Georch Illés - Albert herceg engedélyével - 1819 március 1-én jelentette meg azt a hirdetést, melynek értelmében 50 házhelyet jelölnek ki a Fehérvár-felé vezető út mentén, annak két oldalán. Tulajdonképpen ekkor kezdődött meg a település kialakulása, ezt követően szakadt el Promontortól. Ezért tekintjük e dátumot Albertfalva születésnapjának.

A helység a betelepülők többségét alkotó szászokról a SACHSENFELD (Szászföld) nevet kapta. E névvel találkozunk már az 1825-ben megjelent pecséten is. (l. fénykép) A későbbi idők folyamán kapta a település - Albert herceg emlékét megőrizendő - előbb az Albert-falu, majd később a végleges Albertfalva nevet. E névváltozásokat a múzeumban látható pecsétek is tükrözik az idő előrehaladtával. Van olyan pecsét is, melyen mind a magyar, mind a német felirat megtalálható. Előkerült 12 levelező képeslap is, melyek a település életét, iparának fejlődését, az építkezéseket mutatják be. Az eredeti képeslapok szintén megtalálhatók a múzeumban.

Albertfalva, mint falu 1900-ban nyerte el a község elnevezést, 1910-re pedig nagyközséggé nőtte ki magát. Nagy Budapesthez 1950. január 1-vel csatolták. Ekkor szűnt meg önállósága, mely 131 évig tartott. A Budapesthez való csatolás 50. évfordulójára készült el az a kiállítás, mely Albertfalva önállóságának éveit hivatott bemutatni kronológiai sorrendben hat másfél négyzetméteres tablón.

A tablókon megtalálhatók a település kialakulásának előzményei, a római kori idők, a középkori épületmaradványok képei, a kutatások során fellelhető első tulajdonos - Savoyai Jenő - portréja is, a ráckevei birtokhoz való tartozás körülményei, a Mária Terézia kor intézkedései, az első születési, házassági, halotti anyakönyvi bejegyzések másolatai, az első pecsét, az első térképen való megjelenés, a legrégebbi, 1828-as keresztlevél, mely a múzeum birtokában van, valamint minden nagyobb eseményt, történést megörökítő dokumentum, mely a település életében bekövetkezett.

 
Borgyűjtemény

A borgyűjtemény 32 ország 600-féle borát mutatja be. A 600 üveg bor mind más- és másfajta; zászlók jelzik az egyes országok borait. A gyűjtés 30 évvel ezelőtt kezdődött meg és tart napjainkig is. Minden borról katalógus készült, a bor fajtájának, nevének, keletkezési helyének stb. feltüntetésével (l. fénykép).

Felmerülhet a kérdés, hogyan került Albertfalvára borgyűjtemény. A válaszadásban sokat segíthet nekünk az a tény, hogy Albertfalva azon vidékek közé tartozik, ahol a XIX. század végéig intenzív szőlőtermelés folyt. Erre utalnak azok az iratok, könyvek, melyek Albertfalvával kapcsolatosak és a XIX. század eseményeiről szólnak. Így, Dr. Halabuk József 1997-ben megjelent "Albertfalva" c. könyvében is számos utalás találhatunk az előbb említett tényre. Néhány idézet e könyvből:

"Nemcsak kövér legelőkben bővelkedik ez, de szántóföldjei is dús termést hoznak, s a különféle pompás gyümölcsfajták szintén megteremnek, különösen a hegyvidék szélén és a szőlőhegyek lankás lejtőin."

"A budai és pesti polgárok közül többen rendelkeztek már a XVIII. század végén is szőlővel, benne esetleg még épülettel is, Promontórium környékén." (Budafok és Albertfalva közös neve valamikor ez volt.)

"Az árvízveszélyre hivatkozva többször született megyei javaslat, intézkedés, felszólítás, hogy a Fürdőktől a Szöllők közé béforduló keskeny út szélesíttessen meg és járható állapotba tétessen."

"Minden Albertfalvai lakós a Háza mellett jobbról, és balról a Dunáig, és a szöllökig kiterjedő 6-7 holdnyi földet felében, vagy más osztás mellett örök időkre megtartani köteles, és így azon földek a Házhelyekhez köttettek."

Az állandó kiállítás a borokon kívül bemutat néhány olyan eszközt is, mely a bor előállításával, kezelésével kapcsolatos. Külön érdekessége az anyagnak a korsógyűjtemény, mely szintén megtekinthető a kiállításon.

A fenti tények igazolására szolgál még számos olyan fénykép is, mely szüreti mulatságokat mutat be a látogatóknak. Volt már a múzeumban nem egy olyan megbeszélés, értekezlet, mely borkóstolóval fejeződött be a múzeum pincéjében, ahol a borgyűjtemény is helyet kapott. Az ilyen jellegű összejövetelek végeztével jó hangulatban távoztak a látogatók.

 
Repülőgépgyár

Az első világháború kezdetétől fogva a Duna mentén - a budapesti Szent Gellért tértől egészen Érdig - létesültek a magyar repülés jelentős bázisai. Ezek közül legfontosabb volt az Első Magyar Repülőgépgyár és ennek szárazföldi- ill. vízi repülőtere Albertfalván, 1914 és 1926 között. Az első repülőgépek megépítésének 80. évfordulójára készült el a múzeum kiállítása, mely - különösen a tanulók körében - osztatlan sikert aratott. A képen Beleznay Andor, a múzeum vezetője az érdeklődő tanulók körében látható, egy repülő bemutatása kapcsán.

Az egy-két négyzetméteres makett hűen ábrázolja a Duna azon szakaszát, mely a mai Szabadság-hídtól az albertfalvi Vegyész utcáig mutatja be a repülés főbb fázisait, a repülőtereket, az átszerelő telepet, a gyárat. Méretarányos makettek formájában jelentkeznek a JUNKERS, a HOPFNER H.A, az UFAG, a BRANDENBURG, a LOHNER, az ORAVECZ, a LAMPICH és a SZEBENY típusú gépek különböző fajtái. Több, mint száz fénykép tanúskodik a 80 évvel ezelőtti repülőéletről. Ezeket a fényképeket hat másfél négyzetméteres tablón helyeztük el. Az összeállításban Winkler László segédkezett, aki e téma lelkes szakértője.

A múzeum kezdeményezésére 1994-ben - Albertfalva létrejöttének 175. évfordulóján - emléktáblát helyeztünk el az egykori repülőgépgyár egyik szerelőcsarnokának falán. Ez az épület csak egyike a Magyar Repülőgépgyár R.T. 1914-ben készült épületeinek, melyek még ma is léteznek, működnek. Trianon után - azaz a repülőgépek gyártásának letiltása után - egy faipari vállalat (a Neuschloss - Lichtig) kezdte meg a gyár területén a munkát. Ez nem volt véletlen, hiszen Albertfalva asztalosipara már ekkor európai hírű volt, azaz faipari munkások bőven akadtak a vidéken. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy Albertfalván alakult meg az első asztalos céh a század közepe táján. (A céh ládája megtekinthető a múzeumban, melyet 1852-ben Strobl József asztalosipari műhelyében készítettek.) A repülőgépek gyártásának nyersanyaga a fa, szintén rendelkezésre állt, hiszen a Duna közelsége a fa szállítását lehetővé tette. Így a faipari vállalat két fontos kelléke - az emberi munkaerő és a fa - biztosítva volt. Nem véletlenül terjedt tehát szájhagyományok útján az a mondás, miszerint: "Valamire való asztalosnak Európába Albertfalván keresztül vezet az útja!"

A múzeumban számos faipari alkotás tekinthető meg, melyekből már nem egyszer időszaki kiállítást rendeztünk. Asztalos dinasztiák nőttek fel Albertfalván, s igen fontosnak tartottuk, hogy az ő családfáikat felkutassuk és a múzeumban kiállítsuk.

 
Egyháztörténet – középkori rom története

A település születésének közel 100. évében, az 1920-as évek elején nyílt lehetőség arra, hogy Budafoktól elválva egyházi viszonylatban is, önálló megoldásként iskolakápolnát hozzanak létre.

Az akkor már nagyközség iskolájának egyetlen tantermében vasárnapra kivitték az iskolai padokat, és a kápolna bútoraival, kellékeivel helyettesítették azokat. A kápolna eredeti felszereléseit mutatja be az egyik kiállítási szoba a múzeum pincéjében. Megtalálható itt az eredeti tabernákulum, szenteltvíztartó, szobrok, zászlók, térdeplő, székek, asztalka, imakönyvek stb. A múzeum birtokában van annak a házaspárnak a fényképe is, akik elsőként esküdtek örök hűséget egymásnak ebben a kápolnában, 1923-ban.

A második iskolai kápolnát - mely az 1930-ra elkészült földszintes, hat tantermes iskola tornatermében jött létre - fényképeken mutatjuk be. Látható itt az az eredeti kisharang, mely az iskola épületének tetején kialakított tornyocskában hívta imára a hívőket. Van néhány fénykép az itt megrendezett összejövetelekről, megmozdulásokról is.

A végleges megoldást az 1941-re elkészült templom jelentette, melynek felszentelési képei az egyik tablón láthatók. Bemutatjuk az eredeti oltárkép egy darabját is, mely átvészelte a második világháborút és annak szörnyűségeit. E szobában helyeztük el azt a feszületet is, mely egykor az első községháza nagytermében volt felfüggesztve.

Megtalálható a múzeumban a templom építésének terve két változatban is, melyek közül az egyszerűbb változat készült el, hiszen ekkor már közeledett a háború. A múzeum felvette a kapcsolatot azzal a képzőművésszel is, aki az eredeti és egyben az ideiglenes oltárképet festette. Az illető ma is jó egészségnek örvend, és várjuk őt egy élménybeszámolóra, hiszen ő tanítványa volt a templom tervezőjének, Dr. Zechner Jenőnek. Az itt bemutatott fényképen az építési tervek azon változata a szerepel, amely nem valósult meg: a felépült templomnak csupán gúla nélküli tornya van.

Mivel anyakönyvezés már a "budafoki" időkben is volt, ki tudtuk állítani azt a kimutatást, mely az 1819 és 1919 között születettek nevét tartalmazza. Sikerült beszerezni a születési, házassági, halotti anyakönyveket 1788-ig visszamenőleg. Megtalálható a kiállításon az Albertfalván született papok és az innen elszármazott lelkipásztorok fényképe és neve is.

 
Iskolatörténet

Albertfalván az első iskolával kapcsolatos feljegyzések 1828-ra nyúlnak vissza. Az ekkor létrejött iskola jogutódja a Petőfi Sándor Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola lett, melyhez már múzeum is tartozott. Így az iskola 1977/78-as tanéve jubileumi év is volt, azaz a 170. évforduló.

Az iskola első tanítója, Vodicska Vencel később jegyzői teendőket is ellátott Albertfalván. Az első, egy tantermes iskola épülete a mai Albertfalvai Cérnázógyár helyén állt, melynek falán emléktábla utal erre. Az iskola történetének kutatásában nagy segítségünkre volt az első tanító ükunokája, aki ma is jó egészségnek örvend.

A múzeum osztályfényképeket 1896-tól, anyakönyveket pedig 1915-től őriz. A legújabb kutatások eredményeképpen megtaláltuk az ősi iskola alaprajzát is egy bécsi levéltárban.

Az elemi iskolai oktatással párhuzamosan indult meg - a XI. század második felében - az iparosiskolai oktatás is Albertfalván. Magyar és német nyelvet oktattak a tanulóknak. Az iskolapadok egyik oldalán a magyar, a másik oldalán az osztrák címer volt látható. A tanulók a füzet egyik oldalára magyarul, a másik oldalára németül írtak. Egy vizsgálat nem kevés keserűséggel állapítja meg, hogy az 1831/32-es tanévben a 12 fiúból és 16 lányból csupán 6 járt el az oktatásra. Ugyanis az asztalosmesternél elhelyezkedő tanoncokat a mester nem szívesen engedte el az iskolába, mert ez az ő számára munkából való kiesést, tehát némi anyagi veszteséget jelentett.

A múzeum tablókon dolgozta fel egy-egy tanév történéseit, eseményeit, emlékeit. A közel száz másfél négyzetméteres tabló a múzeum állandó kiállítását képezi. Mivel a hely kicsi, így csak az első 150 tanév tablói láthatók a múzeumban, a többi alkalmanként az iskola aulájában kerül kiállításra. A tablókon kívül régi tankönyvek, füzetek, bizonyítványok, kézimunkák, íróeszközök, oklevelek, tanítói diplomák stb. láthatók az állandó kiállításon. Nyomon követhetjük itt a mindenkori iskolabővítéseket, a több épületes megoldásokat. Bemutatjuk, hogyan lett az iskola az 1980-as évek elejére az ország legnagyobb általános iskolája: 3 épületben 50 tanteremmel, 1858 tanulóval, 140 pedagógussal.

Az iskolatörténeti kiállításokon, a kerek évfordulók alkalmával, a fentieken kívül egy-egy kiemelt téma kerül bemutatásra, az iskola életével kapcsolatosan (l. fénykép).