Holokauszt emléknap

2026. április 16-án a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából a 7.b osztállyal feldolgoztuk Szekeres-Varsa Vera életét. A holokauszt témája szerepel a hetedik évfolyamos Nemzeti Alaptantervben. A mai is aktív tanszékvezetői funkciókat ellátó nyelvtanár múzeumi szépségű tárgyak között él lipótvárosi lakásában. Szívesen működik közre és jó interjúalany, mert erős motiváció él benne családja és különösen néhány szeretett családtagja emlékének megőrzésére. A kor egyáltalán nem látszik rajta, fiatalosan öltözik, termete, tartása és mozgása inkább emlékeztet egy negyvenes nőre, mint egy 74 évesre.¹ Szekeres-Varsa Vera 1933-ban született Budapesten, egy asszimilálódott, vallástalan, erősen magyar érzelmű zsidó család második gyermekeként. 1944-ben, a németek bevonulásakor Vera élete drasztikusan megváltozott.²

A tanórai csoportmunka során az alábbi feladatot dolgozták fel a tanulók:

Gyermeksorsok

1. Vonjatok párhuzamot Vera és a saját gyerekkorotok között! Milyen nehézségekkel szembesültök a mindennapokban? Munkátokat színesítsétek rajzokkal!
2. Tablet segítségével keressétek meg Újlipótvárost a Google Térképen!
   1. Melyik kerületben található?
   2. Merre található égtáj szerint az iskolátokhoz képest ez a budapesti kerület?
   3. Hány km-re fekszik egymástól légvonalban az iskolátok és Újlipótváros?
   4. Keressétek meg a Phönix-házat a térképen!

Válaszaitokhoz készítsetek egy térképvázlatot!
20 perc áll a rendelkezésetekre!

A csoportmunka kezdetén az alábbi szöveget kellet elolvasniuk, illetve PowerPoint alkalmazás segítségével képeket vetítettem ki számukra. Közösen megbeszéltük, hogy szerintük milyen családi hátérrel rendelkezett Vera, majd post-it cetlikre írták le az 1. kérdésre adott válaszaikat.

"Apám az 1920-as évek végén feljött Pestre és nyitott egy ügyvédi irodát. Anyám is Pestre jött és 1928-ban megszületett a nővérem, Klárika. A szüleim 1932-ben házasodtak össze, akkor végre össze is költöztek. Sokáig keresték a megfelelő lakást, végül 1935-ben a Phőnixházban kötöttek ki, Budapest egyik kedvelt polgári negyedében, Újlipótvárosban. Ott éltünk végig, én 1979-ben költöztem el onnan. Közben apám ügyvédi irodája elég jól ment. Három éves voltam, amikor a nővérem meghalt tuberkulózisban. Egyébként volt egy időszak, amikor én is tébécés voltam, és ugyanakkor szamárköhögésem is volt. Apám a nővérem halála után átmenetileg vallásos lett, bár korábban egyáltalán nem volt az. Aztán három év múlva ez valahogy elmúlt apámnál, azzal párhuzamosan, ahogy erősödött a nácizmus befolyása Magyarországon. Iskolába 1939-ben kezdtem járni, egy magániskolába, ahol négyen voltunk egy osztályban. Ha visszagondolok, úgy vélem, a gyerekek nyolcvan százaléka zsidó volt. 1943-ban befejeztem az elemit, és 1943 őszén már nem úgy volt, hogy oda megy a zsidó kislány, ahova a szülei óhajtják. Két lehetőség látszott: vagy polgári iskola, vagy a Zsidó Gimnázium; én egészségügyi okokból zsidó iskolába mentem. Ám hamarosan már nem engedték, hogy magammal vigyem a héber betűs imakönyvet amikor iskolába mentem."³

Lábjegyzetek
1  https://www.centropa.org/hu/biography/szekeres-varsa-vera
2  https://www.her-stories.eu/hu/story/szekeres-varsa-vera
3  https://www.centropa.org/hu/biography/szekeres-varsa-vera